Könyvet olvasni, oldalról oldalra végigpásztázni egy képregény oldalait, akár egy filmet követni, nagyon sokban hasonlít egy utazás kalandjaihoz. Amikor egy könyvnek több kötete is van, amikor egy sor mellékmese találkozik a főmese vonalaival, ez az út viszontagságokkal teli, mert hosszú út áll a hátad mögött, csodálatos tájakkal, meglepő kitérőkkel, hidakon és viaduktokon át.

Ezek a gondolatok az „Egy kis béka szíve“ köteteire is érvényesek, amely engem egyre inkább meggyőz, hogy minden korosztály számára íródtak, vagyis nemcsak unokáim részére, hanem hozzám hasonló nagymamáknak is.

Ebben a kötetben, a Vércsepp, akivel megismerkedtünk az első kötet oldalain, fáradtnak tűnik és elvonul. Ezzel ellentétben a Bolha és a Selyemhernyó nem kipihentek, hanem inkább annyira kíváncsiak és beszédesek, hogy egy percig sem áll be a szájuk majd háromszáz oldalon keresztül.

Az idősebb és tapasztaltabb Bolha, csodás meséket mond a Selyemhernyónak és arra kéri, hogy ne szakítsa félbe!

De emberedre akadtál!

Gondolod lehetséges, hogy egy ilyen parányi és élénk élőlény ne tegyen fel több száz akár ezernyi kérdést?

Mint akármelyik gyermek a Selyemhernyó tele van „miért“ kérdésekkel, a Bolha pedig mesterkélt elégedetlensége ellenére, igyekszik minden kérdésre válaszolni.

Így tudunk meg a Selyemhernyóval együtt mi is számtalan dolgot az álmokról és azok értelmezéséről, a Bolhák bölcsességéről, vagy az emlékek erejéről.

Felejthetetlen marad egy hosszabb lélegzetvételű mese, a Bolha gazdájának, az Öreg Patkánynak temetésének meséje.

Megható a mód ebben a könyvben is, akárcsak a ciklus többi köteteiben, ahogyan a mitológiai elemek- egyrészről a primitív kereszténység, a folklór, másrészről a pogányság elemei bevezetésre kerülnek, ebben a valóságos mesében, még ha a fantasztikum és csoda eszközeivel is kerülnek bemutatásra. Életkortól függetlenül, az olvasó számára ezen kötetek elolvasása a gyönyörűség pillanatait adják.

A fiatal, a nagyon fiatal olvasók számára, aki még nem olvas, hanem felolvasnak számára, ez egy tanulságos könyv, amelynek segítségével létünk erkölcstani dimenziójával kapcsolatba léphet.

Elismerésem fejezem ki a szerzőnek, kellemes olvasást kívánok bármilyen korú olvasóközönségnek, és ami engem illet… várakozom. A többi kötetre. – 2011 június 9, Iași, Liviu Antonesei